Kulcsszó Post War Germany

A II. világháború után felettesei azzal bízzák meg Lewis Morgan ezredest, hogy irányítsa a lebombázott Hamburg újraépítésének munkálatait. Nem sokkal később csatlakozik hozzá felesége, Rachael, aki csak az országba érkezve tudja meg, hogy új otthonukon átmenetileg kénytelenek osztozkodni a ház eredeti tulajdonosával, az özvegy Stephen Luberttel és annak dacos tinédzser lányával. Az együttélés feltépi a sebeket és felszínre hozza a politikai ellentéteket. A pattanásig feszült helyzetben aztán váratlan szenvedély lobban fel a gyönyörű fiatal feleség és a gyászoló német férfi között.

A háború utáni Németországban nem mindenki élvezheti a szabadságát. Hans-t újra és újra börtönbe vetik a vágyaiért. A rabságot másként éli meg, mint visszatérő cellatársa, Viktor, a hosszú távra elítélt gyilkos. A történet 1968-ban kezdődik, amikor Hans ismét a börtönben köt ki, egyenesen a koncentrációs táborból. Viktor felajánlja, hogy eltakarja a táborszám-tetoválást Hans alkarján. Idővel a két férfi a kitettség és a szükség fájdalmas pillanatait éli meg együtt. A köteléküket mindvégig beárnyékolja Viktor mélységes homofóbiája, és a 175. paragrafus, amely kriminalizálja a homoszexualitást. Mindezek ellenére Hans és Viktor között valószínűtlen kapcsolat alakul ki. Cannes Filmfesztivál, 2021 - Un Certain Regard, European Film Awards, Athens International Film Festival 2021 és 20 másik fesztiváldíj, valamint LUX Közönségdíj-jelölés.

A film hőse az amerikai megszálló csapatok egyik tisztje, aki beleszeret egy német nightclub énekesnőjébe, Erika viszont értésére adja, hogy mint győztes nem szívesen látott vendég nála. Másrészt a katonát megkörnyékezi egy rátarti amerikai kongresszusi képviselőnő, aki éppen az ellentéte az amorális, félvilági hölgynek.

1948-ban a szovjetek lezárták a Nyugat-Berlinbe vezető szárazföldi és légi utakat. A körülzárt várossal minden összeköttetés megszűnt - egyetlen megoldás maradt tehát Berlin ellátására: a légihíd. A film az akcióban részt vevő amerikai katonáknak állít emléket.

"Löwengrube – Die Grandauers und ihre Zeit" is a German television series first aired between 1989 and 1992, created by Willy Purucker and directed by Rainer Wolffhardt. It is set in Munich and follows the lives of Ludwig Grandauer and his son Karl, both policemen, covering the years from 1897 to 1954. The TV show is based on Purucker's radio play series Die Grandauers und ihre Zeit (‘The Grandauers and their time’). The series’ main title "Löwengrube", meaning ‘Lions’ Den’, refers to the address of the Munich Police Headquarters inaugurated in 1913.

In 1946 Berlin, an American cop searches for his missing brother while helping a novice German policewoman fight the violent crimes engulfing the city.

After the fall of the Third Reich, the small town of Tannbach is cruelly divided between East and West regimes and the town’s inhabitants suffer the consequences. A gripping historical drama exploring the devastating effects decades of conflict had on communities from the end of the Second War War to the fall of the Berlin Wall.

Lena's father works as a developer in Hitler's high-tech forge, where the famous unit receiver E1 was developed. When he dies in 1945, he leaves a notebook with the name Sattler. He should look for Lena. Lena is stranded with her seriously ill mother Hilde and her sister Betty in a village near Fürth. Here she meets two men: Walter Juskowiak, returnees from prisoner of war, with whom she meets, and Hans Sattler. The representative for radio kits turns out to be the son of Wilhelm Sattler, owner of the Sattler works in Fürth. Lena is sure to have finally found the right man.