Kulcsszó Infantry

Igazi szupercsapatot láthatunk akció közben Stanley Kubrick kitűnő filmjében, amelynek tárgya a vietnami háború és az a folyamat, amely során a katonák lassan elvesztik emberi mivoltukat és gyilkológépekké válnak. Hőseink egy kőkemény kiképzőtábor kellős közepén találják magukat, ahol egy állati kegyetlenségű őrmester veszi őket kezelésbe, aki pitbullagyával pusztán háborús nyersanyagot lát a kiképzendő újoncokban. Az Acéllövedék nem babazsúrokon való vetítésre készült: a cselekmény durva, a történet erős, a párbeszédek humora gyilkos. És mint oly kevés film, Kubrick alkotása - mutassa bár épp a kíméletlen alapkiképzést vagy a hue-i csata rémálmát - minden pillanatában telibe talál.

Önkéntesnek jelentkezik a vietnami háborúba az ifjú Chris Taylor. Ahhoz az egységhez osztják be, amelyet Elias és Barnes őrmester vezet. Elias betartja a játékszabályokat, törődik az embereivel, a kegyetlen Barnest viszont csak a harc, a küzdelem érdekli. Barnesnek és az embereinek semmi sem számít, hidegvérrel kivégzik az ártatlan embereket is. Amikor Eliasnak sikerül megakadályoznia az újabb mészárlást, a feldühödött Barnes lelövi. Chris sejti, mi történt. Mielőtt azonban az ügy kipattanna, a vietkongok támadásba lendülnek.

Egy régi amerikai mondás szerint az épelméjűt csak egy hajszálvékony vörös vonal választja el az őrülttől. A távoli csendes-óceáni szigeten a Charlie század katonái ugyanezen a vonalon, az őrület határán egyensúlyoznak. A második világháború idején az egyik legvéresebb csatát a Salamon-szigetek birtoklásáért vívták az amerikaiak és a japánok. A Guadalcanal-szigeti partraszállással új fejezet kezdődött az összecsapásukban. A paradicsomi szépségű, buja növényzetű sziget lángoló pokollá vált. James Jones regényének filmváltozata.

A névtelen amerikai katona, akit mindenki csak Őrmesternek (Lee Marvin) szólít, az egyik legjobb katonája hadseregének. Rangot sohasem kért magának, a parancsokat mindig szó nélkül teljesítette, már az első világháború óta. Emberei közül az Apokalipszis négy lovagjának nevezett Griff (Mark Hamill), Zab (Robert Carradine), Vinci (Bobby Di Cicco) és Johnson (Kelly Ward) a legbátrabbak. A második világháborúban, 1942-ben az észak-afrikai sivatag lövészárkaiban nyelik a port, 1944 júniusában pedig a normandiai partraszállás közben zúdul rájuk a golyózápor.

A második világháború legvéresebb frontján, Németországban harcol Manning közkatona. A csata hevében hátra kell hagynia halálosan sebesült társát, hogy visszataláljon szakaszához. Rádöbben, hogy ő az egyedüli túlélő. A katona idegi okokra hivatkozva kérvényezi a leszerelését, ám az emberhiánnyal küszködő hadseregtől nem hagyják elmenni. Szakaszvezetővé léptetik elő és rábíznak egy maroknyi nála fiatalabb kiskatonát...

Az Acélsisak (The Steel Helmet) és a Szuronyt szegezz! (Fixed Bayonets!) üdvös értelemben véve borderline-szindrómás alkotások: ott lappang bennük a westernfilmek szikár szelleme, a háborús propagandafilmek kérlelhetetlen tematizáltsága, miként a realizmus igénye is megmutatkozik. A Szuronyt szegezz! (amelyben James Dean első nagyjátékfilmes kis szerepét játssza, mindennemű kredit nélkül) egy elterelő művelet története; a visszavonuló amerikai zászlóalj parancsnoka fedezetként egyetlen szakaszt hagy hátra, hogy tartsák a stratégiai fontosságú utat, megakadályozva a főerők bekerítését. A katonák úttorlaszt emelnek, aknákat telepítenek, jól védhető, rejtett állásokat alakítanak ki, és gyalogsági fegyverekkel veszik fel a harcot a páncélosokkal szemben. Miután sorra hullnak el a tisztek, a parancsnoki feladat a tapasztalatlan és ingatag Denno tizedesre (Richard Basehart) hárul, aki retteg a felelősségvállalástól, ám végül képes leküzdeni szorongásait, és bevégzi a kritikus feladatot.

Reese őrmester megkeseredett a háborús évek során. Az alkoholhoz fordult segítségül, amikor már nem talált kiutat, de ez csak tovább nehezített a helyzetén - a vezetésre termett életerős férfit lefokozzák közlegénnyé és visszaküldik korábbi egységéhez Belgiumba. Az egység feladata, hogy a végsőkig védjen egy bunkert a jóval nagyobb túlerőben felvonult németek ellen. Bár már csak közlegény, mégsem képes gondolkodás nélkül végrehajtani a parancsokat, inkább meggyőzi őrmesterét, hogy próbáljanak ki egy általa kidolgozott cselt, amelynek segítségével talán elhitethetik a németekkel, hogy sokkal nagyobb számban védik a stratégiailag fontos pontot, mint valójában. Ha a nácik rájönnek az igazságra, órák alatt megsemmisíthetik az amerikai bunkert. A trükk bevált, de Reese nagyon jól tudja, hogy a végtelenségig így sem húzhatják az időt és el kell jönnie a percnek, amikor vállalni kell a harcot. A kérdés csak az, hogy ők lépnek-e előbb, vagy a németek.

Johnny, annyi kortársához hasonlóan, önkéntesként jelentkezik a Nagy Háborúba. És a harcmezőn, mint megannyi sorstársa, az ellenséges tűzben borzalmasan megsebesül. Szerencse, vagy inkább balszerencse, hogy életben marad, holott keze-lába és arca nagy része odaveszett. Így egy külön kórteremben, vakon-némán-süketen tengeti napjait. Az orvosok meggyőződése, hogy nincs magánál, így az emberi test működését illusztráló, amolyan bemutató "mintadarabként" tartják mesterségesen életben. Johnny azonban öntudatra ébred, s végletesen korlátozott eszközeivel, kétségbeesetten próbál kapcsolatba lépni a külvilággal, miközben agyában újra és újra, egyre vadabb fordulatokkal tarkítva, leperegnek életének eseményei.

1943 Három esztendeje, hogy a németek megtörték a franciák ellenállását. Nem így Afrikában, ahol fölállítják az első francia hadsereget. Százharmincezer arab és más afrikai származású katona szolgál a trikolór alatt. Miközben ők az életüket tették föl a németek elleni harcra, sok francia "indigenes"-nek, bennszülötteknek csúfolja őket. Feltárul néhány katona sorsa: a nemes Abdelkader keményen küzd az ügyért, Yassirt inkább a pénz motiválja, Said a szegénység elől menekül, míg Messaoud romantikus álmodozó. Miközben feletteseik szinte semmibe veszik őket, felbecsülhetetlen szolgálatot tesznek Franciaországnak.

A II. Világháború elérte a Fülöp-szigeteket is, ahol sajátságos patt helyzet alakult ki a szemben álló angol és japán csapatok között. Egyik fél sem rendelkezik olyan erővel, hogy a másikat lerohanhassa. A hallgatólagos tűzszünet csak addig tart, míg az angolok parancsot nem kapnak, hogy semmisítsék meg a japánok rádióállomását, bármi áron...

A II. világháború csendes-óceáni hadszíntere. A corregidori vereség után a szövetséges haderő nagy része fogságba esik, vagy elmenekül. Learoyd, a társait elveszített, végsőkig kimerült amerikai katona a borneói dzsungel mélyén igyekszik meghúzni magát. Életét egy fejvadász törzsnek köszönheti, akik befogadják, sőt hamarosan a királyukká választják. Közöttük Learoyd ismét rátalál a békére és boldogságra - mindaddig, amíg a háború itt is utol nem éri: az angolok kis ejtőernyős csapatok dobnak le, hogy felrobbantsák a közeli viaduktot...

1941 novemberében Caton őrnagy átveszi a kis Wake sziget helyőrségének parancsnokságát. Napjai eseménytelenül telnek, de a japánok Pearl Harbor elleni támadása mindent megváltoztat. Hamarosan lerohanják a kis helyőrséget és csak idő kérdése, meddig tudnak kitartani.

A történet az első világháború idején játszódik. Az ausztrál elit lovasság megpróbálja bevenni a törökök által védett beersheba-i erődöt. A lovasságot az angolok irányítják, amely elviselhetetlen feszültséget szül a sereg katonái között. A tábori életet, a megpróbáltatásokat, az emberfeletti küzdelmeket és a legyőzhetetlen honvágyat négy bátor katona sorsán keresztül mutatja be a film. A csata erőteljes, csak a legjobbak maradhatnak életben.

2006 július 1-én volt a Somme-i csata első napjának 90. évfordulója. Ez volt a hadviselés történetének legvéresebb egy napja. Soha máskor nem halt meg annyi katona egyetlen háborús napon, mint akkor: 20 000 halott, legtöbbjük az első órában esett el. A Somme-i csata fordulópont volt a történelemben - modern kori csata olyan, történelem előtti korokat idéző brutalitással, amelyet csak nehezen lehet megérteni. Bátor hazafiak elszánt önkéntesekként harcoltak valamiért, amiről azt gondolták, hogy fontos és nagy tiszteletet érdemlő ok lehet, de aztán ágyútöltelékként használták őket saját katonai és politikai vezetőik. Ez a film a személyes történetekre összpontosítva, de teljesen a tényekre alapozva drámai módon mutatja be annak a végzetes napnak az eseményeit.